Képzeld, a cégünk idén ünnepli a huszadik évfordulóját, és a főnök kitalálta, hogy nagy bulit csapunk, csak éppen senki nem tudta, hol legyen, aztán valaki bedobta, hogy nézzünk rendezvényhelyszín Nyíregyházán, mert ott lakik az egyik legnagyobb ügyfelünk, és jó lenne neki kedveskedni. Na, erre mindenki felkapta a fejét, mert mi budapestiek vagyunk, és Nyíregyháza azért nem a szomszéd utca. De a főnök már belelkesedett, hogy milyen szuper ötlet, más környezet, össze lehet kötni egy kis csapatépítéssel, meg amúgy is, ott biztosan olcsóbb minden. Engem bíztak meg, hogy szervezzem meg az egészet, mert állítólag nekem van érzékem az ilyesmihez – ami annyit jelent, hogy két éve én rendeltem a pizzát a karácsonyi bulira, és nem volt vele gond. Elkezdtem hát keresgélni a neten, hogy milyen rendezvényhelyszínek vannak Nyíregyházán, és az első sokk akkor ért, amikor láttam, hogy azért ott is vannak árak, nem úgy, mint a főnök képzelte, hogy majd fillérekért megkapunk egy kastélyt.
Felhívtam vagy tíz helyet, és mindenhol az volt az első kérdés, hogy hány főre tervezünk. Mondom, százötven körül, mert ugye a dolgozók, családtagok, meg néhány ügyfél. Na, ekkor jöttek a részletek: kell-e catering, milyen műsor lesz, akarunk-e dekorációt, és így tovább. Az egyik helyen, egy fancy hotelben, olyan árat mondtak, hogy majdnem leejtettem a telefont. Amikor megkérdeztem, hogy ez mibe kerül ennyibe, sorolni kezdték: terembérlet, technika, személyzet, parkolás, welcome drink – minden külön tétel. Közben a főnök folyamatosan nyaggat, hogy na, megvan már a hely, mert ő már bejelentette az ügyfeleknek, hogy Nyíregyházán lesz a buli. Végül találtam egy helyet, ami papíron jónak tűnt: egy régi kúria átalakítva rendezvényközponttá, szép képek a neten, nem is olyan drága. Lefoglaltam, előleget utaltunk, mindenki happy volt.
Aztán jött a meglepetés, amikor két héttel az esemény előtt lementem megnézni személyesen a helyszínt. A képek nem hazudtak – csak éppen tíz évvel ezelőtt készültek. A kúria azóta eléggé lepusztult, a parkban gaz nőtt, a parkoló egy kátyús földút volt. A tulajdonos, egy lelkes középkorú férfi, próbált megnyugtatni, hogy majd rendbe teszik addigra, de láttam rajta, hogy ő sem hiszi. A legnagyobb gond az volt, hogy a nagyterem, amit lefoglaltunk, éppen felújítás alatt állt – amit valahogy elfelejtettek említeni telefonon. Helyette felajánlottak két kisebb termet, de az egyikben maximum harminc ember fért el, a másik meg a pincében volt, ablak nélkül. Pánikba estem, felhívtam a főnököt, aki persze engem hibáztatott, hogy miért nem néztem meg előbb. Elkezdtem kétségbeesetten keresni másik helyet, de két héttel az esemény előtt, százötven főre, Nyíregyházán – kb. olyan volt, mint nyerni a lottón.
Végül az egyik kollégám ismert valakit, akinek volt egy étterme Nyíregyházán, és azt át tudtuk alakítani erre az estére. Nem volt tökéletes – kicsit szűkös volt, a mosdók a másik emeleten voltak, és a hangtechnika is hadilábon állt a modern technikával -, de legalább tiszta volt és működött. Az esemény napján persze minden, ami elromolhatott, el is romlott: az ügyfél, aki miatt Nyíregyházára mentünk, az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, a buszból kettő helyett csak egy jött el, így sokan autóval mentek és eltévedtek, a catering kétszer annyi vegetáriánus ételt hozott, mint amennyit rendeltünk, cserébe a húsos fogásokból nem volt elég. A műsorban fellépő zenekar félreértette a műfajt, és death metalt játszott a vacsorához, a főnök beszéde közben pedig elment az áram öt percre. De tudod, mi a vicces? A végén mindenki azt mondta, hogy ez volt a legemlékezetesebb céges buli, amin valaha voltak. A sztorikat még most is mesélik, hogy ki hogyan tévedt el Nyíregyházán, hogyan próbáltuk meg eljátszani activity-vel a főnök beszédét áramszünet alatt, meg hogy a vegetáriánus fogásokból építettünk egy tortát, amikor kiderült, hogy a rendes tortát otthon felejtették. Szóval ja, tanulság: ha legközelebb valaki azt mondja, hogy keressünk rendezvényhelyszín Nyíregyházán, akkor majd azt mondom, hogy persze, de menjünk el előtte személyesen megnézni. Meg talán nem árt, ha van B terv. Meg C terv. Meg D terv is, mert az ilyen vidéki kalandoknál sosem tudhatod, mi vár rád.
