Tegnap, amikor megint sikerült felborítanom a kávéscsészét a porszívó kábelével zsonglőrködés közben, úgy döntöttem, megkeresem a legjobb vezeték nélküli porszívót. Tudod, az a pillanat volt, amikor rájössz, hogy a régi módszerek már nem működnek, főleg egy olyan lakásban, ahol két gyerek és egy golden retriever osztja meg veled az életteret.
Este, miután a káosz elcsendesedett a házban, nekiültem a netes böngészésnek. Te, azt hittem, ez olyan egyszerű lesz, mint cipőt rendelni, de basszus… négy óra után még mindig ott ültem, és próbáltam megfejteni, mi a különbség a „ciklonos” meg a „multiciklonos” technológia között. Aztán rátaláltam egy oldalra, ahol végre normális emberek írták le a tapasztalataikat, nem csak ilyen megrendelt véleményeket olvastam.
Volt ott egy anyuka, három gyerekkel, aki úgy írta le a mindennapjait a különböző porszívókkal, hogy közben röhögtem és bólogattam. „Emberek, ha ez a cucc kibírja az én családomat, akkor bármit kibír!” – írta az egyik típusról. De a legjobb egy videó volt, ahol egy volt szerelő tesztelt különböző márkákat. „Ez olyan gyenge, hogy még a pitypang bóbitáját se tudná felszívni” – mondta az egyik modellről, és ezen akkorát nevettem, hogy a kutyám is felkapta a fejét.
A pénzkérdés persze kiverte a biztosítékot. A férjem szerint megint túlkomlikálom a dolgot, de mondtam neki: „Drágám, ez nem olyan, mint amikor sört veszel, itt nem mindegy, melyiket választod!” Két hétig gyűjtöttem az infókat, mint egy megszállott. Excel táblázatot csináltam az akkuidőről, szívóerőről, zajszintről – a kollégáim már azt hitték, titkos űrprogramon dolgozom.
A várakozás tiszta őrület volt. A futárcég appját annyiszor frissítettem, hogy szerintem már személyesen ismert a szerver. A gyerekek meg folyton azzal nyaggattak: „Anya, megjött már a varázsseprű?” Amikor végre megérkezett, olyan izgatott voltam, mint aki most nyert a lottón. A kutyám meg úgy szagolgatta a dobozt, mintha most szállt volna le egy UFO.
És képzeld, ez a cucc tényleg megváltoztatta az életemet! Már nem kell minden reggel azzal kezdenem, hogy átrendezem a nappalit, hogy mindenhova elérjek. A kutyaszőr meg a gyerekek által elszórt reggeli már nem okoz idegbajt. A múltkor még a férjem is önként porszívózott – mondjuk szerintem csak az új kütyüt akarta kipróbálni, de kit érdekel? Segített!
A legjobb az egészben, hogy már nem kell hétvégente nagy takarítást csinálni. Ha látok valamit, csak felkapom és megcsinálom. A barátnőm szerint olyan vagyok vele, mint egy gyerek az új játékával. De tudod mit? Lehet, hogy igaza van, de legalább nem szenvedek már a takarítással. Ja, és a kutyám! Képzeld, már nem menekül el, amikor előveszem – szerintem titokban még élvezi is, amikor a szőre után vadászom.
És a legviccesebb? A férjem, aki eleinte hülyeségnek tartotta az egészet, most már kütyü-katalógusokat nézeget, hogy milyen kiegészítőket lehetne még venni hozzá. A múltkor meg azzal jött, hogy: „Drágám, szerintem kéne egy második aksi…” Mondjuk az igazi meglepetés az volt, amikor a hétéves lányom kijelentette, hogy ő is akar egy ilyet – azt hiszem, ez az első alkalom, hogy önként jelentkezett takarítani.
A rezsi persze picit magasabb lett az aksi töltögetése miatt, de tudod mit? Megérte! Már nem nézek ki úgy takarítás után, mint aki most mászott ki egy szénbányából. És a legjobb? Most már van időm kávézni a barátnőkkel, mert nem tart órákig a takarítás. Bár mostanában gyanúsan gyakran jönnek át „csak egy kávéra” – szerintem titokban mind le akarják tesztelni az új szerzeményemet…
